PAFE

Egy újabb téma, ami hát a fesztivállapotról szól, mivel a bevezetőben utalta arra, hogy jó magam megfordulok egy két fesztiválon, így most beszámolnék a Pannónia Fesztiválról. Nos, a történet azt hiszem egy elég borús péntek vagy talán szombat este kezdődött. A történet szereplői T. nevű barátom és jó magam, az egész fesztiválozás ötlete sörözés közepette pattant ki T. agyából. A nagy beszélgetés és sörmajszolás közepette hozzám vágta a kérdés „Te figyelj mikor lesz a Pannónia?”, mondtam fogalmam sincs.  Ekkor jött a mozilla és a keresője majd egy felkiáltás, baszki jövő héten.  Nos, akkor a kérdés már bennünk el is dőlt, de azért bedobtam az éterbe a kérdést: „Megyünk?” és jött a válasz: „Persze!” :D. Igazából a rákészülés minimális volt, megbeszéltük az indulás időpontját, ami következő péntek 18:00 meló után. Természetesen, ahogy ez lenni szokott esélyünk nem volt elindulni abban az időpontban, de végül is sikerült elindulni. Természetesen a késésnek köszönhetően lemaradtunk a jó kis Deák Bill koncertről.

Az út hát a szokásos autópálya katasztrófa, hogy az ember siet, de rajtad kívül mindenki ráér. Na de nagy nehezen leértünk és be is vetettük magunkat a fesztiválba. Úgy gondoltuk, hogy majd a sátrat következő nap felállítjuk, hát ezzel nem is lett volna baj, de reggel hétkor mi még kőkeményen toltuk a szeletet a Malátabár nevű sátorban valami dár end bézes muzsikára. Na de a Nap első sugarai egy külső stand előtt a pultot támasztva ért bennünket, amint éppen a nem túl egészséges reggelit csipegettük. Hát nem esett valami jól az a gyros amit ettem, de T. sem esett hasra a Hot-Dog-jától, inkább a kellő alkohol mennyiség elfogyasztásától. Úgy éreztük, ha már a retinánkat megperzselte a felkelő nap fénye, eljött a pihenés ideje, nekem másodpercek kérdése volt az agyhalál beállása, de a pihenés semeddig sem tartott mert egy félóra múlva a kocsit telibe sütötte a nap és ez így ment szinte minden reggel. A szörnyű meleg átvészelésében segített egy öreg társ a sör. Hát a kemény reggelek és a minimális alvások eredménye a totális káosz az agyban. Kicsit kezdett egy szürreális Félelem és reszketés Várpalotán életérzésbe átmenni, amit természetesen szerettünk volna, elkerülni, de lehetetlen volt.  Hát a hajnalig tartó dár end bése-re nyomatás és a rengeteg Panyolai vagy Pulyolai pálinka meghozta az eredményét, már-már tudat módosult állapotban hajtottuk magunkat egyik színpadtól a másik színpadig, keresve és várva a csodát.  Mind eközben érdekesebbnél érdekesebb arcokkal hozott össze bennünket a világ. Egy végtelen utazásnak tűnt az egész hosszú hétvége, de meg érte a hajnalban ismerkedés Copy Con koncerten, majd 24 óra elteltével újra találkozás teljesen véletlenül Kowalsky-n a ZP-be, ami igazán viccesen jött ki. Mivel egymás keresztnevein kívül nem sok mindent tudtunk egymásról. Néha különleges helyzeteket szül a pillanat az életünkbe és örülnünk kell minden percének. Mély nyomokat hagyott bennem a PAFE és megújult erővel várom a jövő évit, mert higgyétek el nekem, hívem az online térben, hogy érdemes legalább egyszer kipróbálni.

Ui.: Kicsit tényleg ilyen Flúgos futam érzésem volt végig!

eSeR