Eni Formula 1 Magyar Nagydíj 2011. július 29-31.

A cím sokmindent elmond, nem szorul magyarázatra. Felbuzdulva a nem is oly régi World Series by Renault sorozat magyarországi állomásának megtekintésén, gondoltuk kitoljuk a szekeret a kicsit nagyobb szabású efegyre.

Pénteki nap még kimaradt, mert ugye minden értelmes ember dolgozik még olyankor, de szombaton már kora reggel kint bóklásztunk a pályá körül. Én szó szerint bóklásztam, ugyanis buliból jöttem alvás nélkül, így a reggel kávé ereje nem sokáig tartott. Emellett még a dimbes-dombos mogyoródi pályát megmászni sokszor, hogy minél közelebbről láthassuk Sebestyén, Misit és a többieket, nem volt egyszerű. Mire találtunk egy megfelelő helyet a célegyenes elején, addigra a fáradtsági szintem elérte azt a határt, hogy az egyébként irtózatosan hangos és dübörgő versenyautók zaja között is simán elaludtam. A napon. Ez itt egy fontos megjegyzés, mert a néhol igen erős szél és fátyolfelhőzet mellett simán pirosra égtem, mint az egyszeri északnémet turista, mikor kimegy a napra 10 percre Pesten. A helyzetet bonyolította, hogy volt rajtam póló és egy nyakpass a belépővel így az beleégett a nyakamba, ami által gyönyörő poris fehér csíkos lett a nyakam. Nice. De legalább a beharangozott esőnek se híre, se hamva.

Maga az élmény fantasztikus, aki csak egy kicsit is szereti a dübörgő autók zaját az egyszer menjen ki. Annál durvább élmény, amikor a célegyenesből elrajtol huszonvalahány autó max fordulatszámon, nincs. Az ember egész teste beleremeg abban a kb 10 másodpercben amíg letolják a kb 700m hosszú célegyenest. Ekkor olyan adrenalinfröccsöt kap az ember, hogy úgy érzi bármire képes és annak az ellenkezőjére is. Beülnék egy kocsiba és tolnám padlógázzal végig énis. Kemény.

A leégésből tanulva vasárnapra beraktunk naptejet. Hiba volt. kora reggeltől kezdve szitált az eső a 13 fokban. Ősz b.meg a nyár közepén. Kurvaszar időben 8 után kicsivel már nyomultunk be az 5-ös kapun. Elég sokan voltak már akkor is. Be kellett védenünk a helyünket mihamarabb, mert különben egész nap csak hangokat hallunk, látni pedig semmit sem fogunk. Nagyjából sikerült, de a szél minket ért először, ami fújt egész nap, a szitáló esőt pedig tolta az arcunkba folyamatosan. Csodás idő volt, igazi nyaralós.

A versenyek viszont feledtették a hideget és az esőt. Épp a nyirkos, nyálkás idő miatt folyamatos csúszkálások, előzések, harc volt az összes aznapi futamon, élvezetes volt az egész, nem egy merő unalom, mikor a 3. kör után vezet valaki és letolja a verseny maradék részét is ugyanígy, aztán himnusz, pezsgő, csuhajja. Lotus Ladies Cup, GP2-3, Porsche Supercup. LIKE.

A fő attrakció azonban mégiscsak az F1 volt. Nem is csalódtunk. A verseny felénél kb nem tudtuk ki az első, ki a hetedik csak nagyjából, de mindig történt valami. Végül Gomb Jani (Button) gördült át a szent kockás csíkon elsőként, így 200. futamán ő locsolhatta szét a fincsi pezsgőt Ferire (Alonso) és Sebestyénre (Vettel). A versenyleírással nem untatok senkit, azt meg lehet találni minden valamire való sportbeszámolóban (nso.hu).

Mindent egybevetve különösen ajánlott az életben egyszer kimenni a magyar autósport szentélyébe, még akkor is, ha egyébként horror az ára mindennek. Egy a titok, átlagmagyar nem ott vesz sört (minimum 1000 HUF) és kaját (pl hot-dog 1200), hanem visz magával. Szóval kap egy nagyon nagy LIKE-ot a hétvége. Ezis megvolt :)

EFOTT

Hát a történetet lényege, hogy az EFOTT idén Szolnokon kapott helyet, amiről tudni kell, hogy hazai pálya. Így a részvétel kötelező volt. Csütörtök este végülis felhívtak, hogy van egy jegy, szeretném-e, mondtam természetesen, vállalom ezt a nemes küldetést és végig mulatom a hétvégét ismételten. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű küldetés, de a helyzet megkövetelte a teljes odaadást.

Így hát egy durva csütörtök esti Brains koncert után, ami hát kicsit brutálisan jó volt, reggel magamhoz tértem összeszedtem az útitársaim nagy nehézségek árán és nekivágtunk annak a kb. 120 km-es útnak, ami amúgy 300-nak tűnt. Délután 4 körül megérkezés Szolnokra, jegyátvétel, tovább vidékre szülői vizit, fürdés, kaja és padlógáz vissza. Majd behatolás a fesztiválra és akkor elkezdődött a „Hello, Szia, Szevasz, Mi van veled?, Hogy vagy?, Hát te hogy hogy itt? és társai” és ez végig ment. Mivel említettem hazai pálya, így mindenki itt volt, aki egy kicsit is fesztiválos és környékbeli. Az első koncert számomra Maszkura és a Tücsökraj volt, aminek az utolsó két számára értem oda. Itt máris találkoztam egy olyan emberrel, aki egy régi ismerősöm, de nem sikerült a mai napig újra megtalálni azt a közös hangot, amin tudnánk haladni, így megmaradt az a felszínes beszélgetési forma, amit eddig éltünk. Aztán következett a Tankcsapda, ha jól emlékszem, akkor éppen mostanság jubiláltam, mert ha minden igaz akkor 10 éve voltam először fesztiválon és az első komoly fesztiválos koncert élményem egy Tankcsapda koncert volt.  Így elég vicces volt, hogy összehasonlíthattam a 10 évvel ezelőtti Tankcsapdát a mostanival és őszinte leszek és kibaszott kritikus, a mai Tankcsapda nekem már egy guriga taknyot nem ér. Az a fellengzés meg nagyképűség, amit csinálnak számomra már egy kicsit hányingerkeltő, Ők egy kicsit nagyon elfelejtették azt, hogy milyen szar mocsokból is indultak.

Na de erről ennyit, nem is emlékszem, hogy az nap még min tengtem-lengtem, igazából egy kicsit ilyen randomban mozogtam és ide-oda csapódtam a társaságok között, így egy kicsit összefolynak a dolgok. Olyan hajnal 4 felé elindultam az autóm felé, hogy majd hunyok egy pár órát, hogy kipihenjem azt a 2 pohár rose fröccsöt, amit bevittem a szervezetembe. De amint ezt szoktam volt említeni soha sem tudod, hogy mit vagy kit hoz eléd a sors, hát elém sikeresen elém hozta. Egy kicsit ugorjunk vissza az időben kb. 3-4 hónapot, amikor is húgom társaságában meglátogattunk egy pesti szórakozóhelyet, aholis azon az estén „megismerkedtem” (kicsit beszélgettünk) egy lánnyal. Nos, ezzel a lánnyal sikerült összefutni az egyik sátorban ahova teljesen véletlenül sodort az éjszaka és a tudatalatti. De már a fáradtság nagyobb úr volt annál, hogy én ott táncra perdüljek, így inkább visszatértem az eredeti változathoz és megcéloztam az autót.  Kis pihenés után irány haza, pár óra újabb szundi, majd egy kis családi segítség (az apám féle – „fiam lenne itt egy 5 perces munka” , ami köztudott minimum 5 óra de inkább egy egész nap, na de se baj néha ilyen is kell), aztán irány vissza Szolnok.  Érkezés után egy  elég  cd jellegű HS7 ment utána egy Kiscsillag amit kihagytam mert nekem Lovasi egyenlő Kis Pál és a Borz. De a végén egy ütős Quimby mindenért kárpótolt. És ezen a napon is várt egy igazán kellemes meglepetés, amikor is találkoztam egy olyan lánnyal, akit már régen ismerek, bár egyikünk sem tudja, hogy honnan ismerjük egymást, de ismerjük és ez a lényeg. Nem beszéltük meg, hogy találkozunk, sőt azt sem tudtam, hogy jön és Ő sem tudta, hogy én megyek. De a találkozás pillanatában úgy megörültünk egymásnak, mint akik több órája egymást keresik (legalábbis én így láttam, aztán lehet, hogy nem :D). 

Azt kell mondanom, hogy az este besorolható a legjobb estéim egyikébe, valójában majdnem végig buliztam, és ha jól emlékszem egy minimális szünet volt. Az utolsó este is időben végződött azt hiszem hajnal 4 vagy 5  volt, mert a kocsiban hazafelé előttem sötét volt, de a tükörben már felkelt a nap. Szóval remek kis mulatság volt ez az EFOTT-ozás és nem bánom egyáltalán, hogy ezt bevállaltam.

Ui.: Azok, akiket kihagytam a történetből, mert vannak egy páran előre is elnézést, és ha valakit vagy valakiket megbántott a véleményem, azoktól előre is elnézést kérek! :D

eSeR

PAFE

Egy újabb téma, ami hát a fesztivállapotról szól, mivel a bevezetőben utalta arra, hogy jó magam megfordulok egy két fesztiválon, így most beszámolnék a Pannónia Fesztiválról. Nos, a történet azt hiszem egy elég borús péntek vagy talán szombat este kezdődött. A történet szereplői T. nevű barátom és jó magam, az egész fesztiválozás ötlete sörözés közepette pattant ki T. agyából. A nagy beszélgetés és sörmajszolás közepette hozzám vágta a kérdés „Te figyelj mikor lesz a Pannónia?”, mondtam fogalmam sincs.  Ekkor jött a mozilla és a keresője majd egy felkiáltás, baszki jövő héten.  Nos, akkor a kérdés már bennünk el is dőlt, de azért bedobtam az éterbe a kérdést: „Megyünk?” és jött a válasz: „Persze!” :D. Igazából a rákészülés minimális volt, megbeszéltük az indulás időpontját, ami következő péntek 18:00 meló után. Természetesen, ahogy ez lenni szokott esélyünk nem volt elindulni abban az időpontban, de végül is sikerült elindulni. Természetesen a késésnek köszönhetően lemaradtunk a jó kis Deák Bill koncertről.

Az út hát a szokásos autópálya katasztrófa, hogy az ember siet, de rajtad kívül mindenki ráér. Na de nagy nehezen leértünk és be is vetettük magunkat a fesztiválba. Úgy gondoltuk, hogy majd a sátrat következő nap felállítjuk, hát ezzel nem is lett volna baj, de reggel hétkor mi még kőkeményen toltuk a szeletet a Malátabár nevű sátorban valami dár end bézes muzsikára. Na de a Nap első sugarai egy külső stand előtt a pultot támasztva ért bennünket, amint éppen a nem túl egészséges reggelit csipegettük. Hát nem esett valami jól az a gyros amit ettem, de T. sem esett hasra a Hot-Dog-jától, inkább a kellő alkohol mennyiség elfogyasztásától. Úgy éreztük, ha már a retinánkat megperzselte a felkelő nap fénye, eljött a pihenés ideje, nekem másodpercek kérdése volt az agyhalál beállása, de a pihenés semeddig sem tartott mert egy félóra múlva a kocsit telibe sütötte a nap és ez így ment szinte minden reggel. A szörnyű meleg átvészelésében segített egy öreg társ a sör. Hát a kemény reggelek és a minimális alvások eredménye a totális káosz az agyban. Kicsit kezdett egy szürreális Félelem és reszketés Várpalotán életérzésbe átmenni, amit természetesen szerettünk volna, elkerülni, de lehetetlen volt.  Hát a hajnalig tartó dár end bése-re nyomatás és a rengeteg Panyolai vagy Pulyolai pálinka meghozta az eredményét, már-már tudat módosult állapotban hajtottuk magunkat egyik színpadtól a másik színpadig, keresve és várva a csodát.  Mind eközben érdekesebbnél érdekesebb arcokkal hozott össze bennünket a világ. Egy végtelen utazásnak tűnt az egész hosszú hétvége, de meg érte a hajnalban ismerkedés Copy Con koncerten, majd 24 óra elteltével újra találkozás teljesen véletlenül Kowalsky-n a ZP-be, ami igazán viccesen jött ki. Mivel egymás keresztnevein kívül nem sok mindent tudtunk egymásról. Néha különleges helyzeteket szül a pillanat az életünkbe és örülnünk kell minden percének. Mély nyomokat hagyott bennem a PAFE és megújult erővel várom a jövő évit, mert higgyétek el nekem, hívem az online térben, hogy érdemes legalább egyszer kipróbálni.

Ui.: Kicsit tényleg ilyen Flúgos futam érzésem volt végig!

eSeR

A ma este elég képlékenyen indul, de meglátjuk még mit hoz. csÉ-vel kezdetnek ellátogatunk egy melankolikus koncertre, amit még gyermeki korszakunkból ismerünk, de hogy utána mi vár ránk azt még csak az a magasságos Jó Ég tudja. Mindenképp a találkozás célja egy összeegyeztetés a bloggal kapcsolatban és új élmények begyűjtése. Olyan érzésem van, hogy a ma este is tartogat olyan eseményeket amelyek a blog életébe bele fognak illeszkedni. Én még tartozom a ZP-és beszámolóval, habár csÉ mindent megírt, így nekem nem sok mondani való jutott, de egy pár mondatos "Én hogyan éltem meg az estét" mindenképpen írok. Már elkezdtem írni a Pannónia Fesztiválos beszámolót, de annak még van híja, elég monumentális mű lesz, bár kicsit majd átírom és lerövidítem, hogy csak a lényeg maradjon és a legfontosabb pillanatok. Kíváncsian várom hogy mivel lep meg a ma este bennünket. Addig is jó szemezgetés abból ami eddig van a blogon és Béke legyen veletek az online éterben.

Ui.: Mindig legyen nálatok törölköző! és Don't Panic!

eSeR

Indexen a nyár zs-kategóriás csajozós filmje. Igazán nagy ötletek, kezdőknek nagymértékben ajánlott! Beteg, ahogy állatoktól kér csajozási tanácsokat, nagyon beteg...

index.hu/kultur/cinematrix/hirblog/2011/07/22/dobald_meg_kakival_tippek_csajozashoz_allatoktol/

A sztori egyszerű: a lelkes, kedves és szeretre méltó állatgondozóval, Griffinnel a nyitó jelenetben szakítanak, de öt évvel később minden lehetőséget megkap, hogy visszaszerezze Stephanie-t. Mivel úgy néz ki, mint egy gorilla, ezért az ügy nehéz. A négyszögletű kerekállatkert minden tagja a csimpánztól a zsiráfon át az oroszlánig kételkedik benne, hogy képes lesz rá. De a Nagy Állatgyűlés úgy dönt, tesznek a szabályokra, segítenek neki, ezért beszélni kezdenek hozzá.

csÉbÉ

Habár azzal a céllal indultunk útnak, hogy első riportjainkat elkészítjük, teljesen más irányt vett az este.

Meeting point: Gödör, Erzsébet tér. Dob, gitár, zene, sör, lazulás. Készültünk az estére, röpködtek a mélyen szántó gondolatok. Lassan már kezd minket befogadni az állandó közönség a felszínen, már nemcsak cigit jönnek oda kérni, meg tüzet, mint a téren áthaladókól, hanem köszönnek is nekünk. Like.

Nyolckor indulás Goldmann térre, hátha odaérünk fél kilencre zépébe. Megint sikerült kimatekozni a szart, így mire beértünk az Irie már tolta. Sokan voltak, de nem volt akkora pörgés, mint egy hete Brains alatt. Lazulás inkább, és lötyögés. Volt idő körbenézni, kik lesznek az alanyok a riporthoz. Akadtak szépszámmal. Találomra megálltunk ott ahol legutóbb, és akkor GO az éjszakába. Mögöttünk tolták a spanglit, bódult tizenévesek tömkelege ugrált és rohangált részegen, mint valami játszótéren, fesztiválokról hazatért egyetemisták ereszkedtek minimum két sörrel a kezükben, egykét anyuka is feltűnt a színen, plusz a középkorosztály, akik nem a koncert miatt jöttek, hanem csak úgy bulizni a szabadban, haverokkal. Gyorsan magunkévá tettük a környezetet és beolvadtunk.

Már épp beszéltük eR-el, hogy a visszaszámok után körbetoljuk a bicajt és aki az utunkba kerül megállítjuk, amikor pillanatok alatt az előttünk lévő két lány lett a prioritás. Főleg nekem, mert le sem tudtam venni a szemem az előttem táncoló szőkéről. Egész esti terv skip, nem volt visszaút. Áldja meg a részegek istene azt a valakit aki kilökte a kezéből a rozéfröccsét, ami csak akkora jel volt számomra, hogy meg kell szólítsam, mint mikor apád pofonvert és leordított, mikor lebontottad a fél házat házibuli után. Halvány próbálkozás még a mai blogtémára utalva egy átkötéssel, de két sablonmondat után már ő és én voltunk a téma. Nem tudtam róla levenni a szemem, egyszerűen vonzott a tekintete és nem engedett, mint mikor a Halálcsillag befogja az Ezeréves Sólymot. Touch Down. De a 90 yardos visszahordott fajtából. Először jöttek a hol dolgozol, honnan vagy miket szeretsz csinálni bullshit dumák, ami után általában max egy pult+pia kombó és viszlát. Ritka, de találni még olyan lányt, akivel simán el tudsz beszélgetni bármiről anélkül, hogy kilyukadjatok bármilyen sablonos témákra, vagy ne azt nézze mivel vágsz fel, kikkel lógsz, esetleg kis kavarás és utána szex valahol.

Közben eM megtalálta a multkori csaját és az első soros tömegfelett úszós Irie után ereszkedtek a hátsó színpadhoz sörözni. eR a barna copfossal kommunikált igen magas szinten, állítólag kurvajó a dumája. Sose vettem még észre :).

Miközben táncoltunk ravasz, azaz eR lelépett, hirtelen pizsilövős kedvében lett a megtalált korábbi hódítása után. eM elmélyült a múlthetiben ismét. Pörögtek a percek veszettül, fel sem tűnt, hogy elmúlt éjfél. Béna számokra is ment a tánc és egyre jobban éreztem magam, köszönhetően a társaságnak. Aranyat találtam nem kétség.

Azt gondoltam ezen az estén röhögök párat a sok részeg fiatal életbölcsességein, de rá kellett jönnöm, hogy a legnagyobb tanulsága az volt az estének, hogy ha az ember azt csinálja amit szeretne, akkor boldog. Mi most azt csináltuk: koncertre menni este a szabadban, nyáron a barátokkal, találkozni egy vonzó lánnyal és az egész estét vele tölteni bármilyen gondolkodás és görcs nélkül, hogy vajon mit akar a másik, csak egyszerűen figyelni a másikra és jól érezni magunkat felbecsülhetetlen. És 4,5 óra alvás után úgy keltem fel mint akit kicseréltek, kipihenve frissen és hosszú idő után a meglévő gondok mellett is simán boldognak éreztem magam. Valószínűleg még a 12+ érintés is hozzájárult, amit kaptam este.

Egy negatívuma volt az estének: nem csináltunk riportokat, ahogy ígértük. Szerintem be lesz pótolva.

 csÉbÉ

Hogyan csináljunk úgy, mintha bármihez értenénk, de közben semmihez?

Gyakoroljunk kicsit a következők segítségével:

www.vancso.hu/bullshit/

vicclap.hu/rnd/szaki/

Itt a nyár, bulik tömkelege. Érdemes megnézni hogyan csajozzunk. Megpróbáljuk kideríteni mi jön be és mi nem a csajoknak. Nagyon nehéz dolgunk van, mert a mai nők nem egyszerűek. Sose voltak azok mondjuk, de mi megpróbáljuk a lehetetlent. Ma este, ha az idő is engedi, ZP barátunk segítségével nekirohanunk a témának.

Addig is 1. lecke:

http://faviccek.hu/csajozasi-tippek.html

csÉbÉ

Gödörizmus

Nos, itt az idő, hogy beposztoljam a ma este eseményeit! Szóval az este folyamán én és a társszerző barátom összefutottunk, hogy magunkba tegyünk egy sört és megbeszéljük a nap eseményeit és azt, hogy, hogyan blogoljunk tovább. De hát mondanom sem kell, Butapest mindig tud meglepetéseket okozni. A meeting point a Gödör klub fölötti Erzsébet téren volt, rajtunk kívül még egy-két barát és néhány új ismerős is velünk tartott, természetesen, ahogy az illik, a találkozás után félórával rajtunk ütött a vihar. A menekülés utolsó bástyája a régi buszpálya udvar fedett „aulája”. Úgy gondoltunk itt majd átvészeljük a kis esőt, de ezután jöttek az izgalmak. Azt kell tapasztalnom mostanában, hogy az időjárás megbolondítja az emberek. Mindenképpen az este főeseménye egy srác és egy lány verekedése volt. Mondanom sem kell elég vicces volt főleg, hogy mindezt természetesen szerintem nem tiszta tudattal tették. A hirtelen verbuválódott utcazenekar pedig nyomta a mérkőzés alá a talpalávalót!

Egyelőre ennyit! Majd To Be Continued!

Ui.: A ma este tanulsága, mielőtt elindulsz, nézd meg az időjárást, mert nem tudhatod mi vár rád oda át! 

eSeR

| Begins

https://www.youtube.com/watch?v=QNApjQ28YEg 

A kezdetek kezdetén, amikor életre hívtuk ezt az oldalt, hát őszintén szólva nem a józanság szava vezérelt minket. Már nem is emlékszem milyen hivatástudatból álmodtunk az életünkbe, de úgy éreztük, ennyivel tartozunk az emberiségnek. Napjaink nagy részét egy csodálatos helyen, Butapesten töltjük, itt mozgunk sokat és szeretnénk beszámolni olyan különleges dolgokról amiket láttunk, tapasztaltunk vagy csak szimplán jónak viccesnek találunk. Persze mivel nyár van, így nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy fesztivállapot van, így amin lehet részt veszünk és azokról is beszámolunk ide. Egyelőre ennyi, nem gondolom, hogy túlzásba kell esnünk a blog lényegének vesézésbe. Reméljük tetszeni fog nektek a blog és örömötöket lelitek benne :D

eSeR

Sokmindenre jó egy gödör. Beletemetni szemetet, aztán befedni, fát ültetni, hogy nőjön szép nagyra, vagy például kitalálni, hogy blogoljon az ember. A Gödör a város szívében mindig is ilyen ötletelős filozofálgatós hely volt, abszolút multikult arcokkal. Éppen próbáltam kiheverni, hogy egyik pillanatról a másikra a nagy nehézségek árán felépített életem kútba (vagy ha úgy tetszik gödörbe) esett egy lány miatt, aki mellett még jó pár évet le tudtam volna húzni, akivel gyakorlatilag közösen terveztük a jövőnket, erre építettünk mindent. Szóval Gödör+Sör+Szerelmi bánat, hozzá egy-két haver és máris jönnek az életbölcsességek számolatlanul.

Innen már csak egy lépés volt, hogy ezt toljuk fel netre, ma már úgyis ez a divat. Naná. Nem kellett sok idő és már itt is találtuk magunkat, de ne aggódjatok, nem csak életbölcsességekkel tűzdeljük tele az oldalt. Nem vagyunk mi sem Buddha, sem Paolo Coelho. Csupán két vidéki srác, akik pestivé váltak és annak minden jó és rossz oldalát fel kívánják fedezni, megmutatni, azokon röhögni szomorkodni, gondolkodni, meg minden.

Szóval toljuk a szekeret előre, amíg tudjuk. 42.

csÉbÉ